FELSŐBBFOKÚ TANULMÁNYOK INTÉZETE KŐSZEG
HUN / ENG  

A szenvedélyek féken tartása, avagy a fenntartható kapitalizmus?

2016. december 13. 17:04:20  nyomtatási kép


Kerekes Sándor professzor - Corvinus Egyetem és iASK 

1971 óta dolgozom tanárként és kutatásaim mindvégig a környezetvédelemhez és a fenntartható fejlődéshez kötöttek. 1972-ben Stockholmban már ENSZ konferenciát tartottak a világ megmentése érdekében, tudósok fogalmaztak meg úgynevezett világproblémákat és politikusokkal közösen dolgoztak ki terápiákat a Föld megmentése érdekében. Jó szándékú emberek és jó szándékú erőfeszítések ellenére a Föld állapota azóta inkább romlott, mint javult. Az egyetlen igazi siker, amit elértünk, hogy közel kétszer annyi ember él a Földön most, mint amennyi 1971-ben élt. Negyvenöt év tapasztalatai alapján úgy tűnik, máig érvényes Pál apostol Rómaiakhoz írt levelének bölcsessége: "Hiszen nem azt teszem, amit akarok: a jót, hanem azt cselekszem, amit nem akarok: a rosszat." Az emberiség mintha ebben a csapdában vergődne. A sok jó szándék ellenére a Földön nőnek a különbségek a gazdagok és a szegények között, ma többen éheznek, mint valaha, és az elidegenedés soha nem látott méreteket öltött. A világbéke egyre inkább illúziónak tűnik. Mindezen problémák közös gyökere minden bizonnyal az emberi kapzsiság és önzés, vagyis az erkölcsi értékrend nélküli világ "létezési kísérlete". Ezt egyesek liberalizmusnak mondanák, mások hitetlenségnek hívják. Az alábbi írásomban arra keresem a választ, hol tartunk és hogyan jutottunk idáig. 


A szenvedélyek, az érdekek és a hivatás szerepe a kapitalizmus létrejöttében

A XXI. század számos kihívást tartogat. A fenntarthatóság holisztikus közelítést igényel; kérdés, hogy az értékrend, amelyen a jelenlegi globális világ nyugszik, alkalmas-e a jövő vizionálására? Sokan azt mondják, a világ értékrendje hibás, mert feloldhatatlan válsághoz vezetett. Bizonyított tény, hogy életmódunk nem fenntartható. Sokan gondolják, hogy a közeljövőben alapvető és gyors változtatásokra volna szükség. A világ értékrendje változik. A változás több irányból indítható, a siker záloga a civil szfé- ra, amelynek elszántságán múlik, hogy vágyai megvalósulnak, vagy kudarcra lesznek ítélve. A civilek kezdeményezései széles spektrumot ölelnek át, a környezetvédelmi mozgalmaktól, az állatkísérletek elleni tiltakozáson keresztül, a segélyező szervezetek létrehozásáig és helyi pénzek megteremtéséig, hogy csak néhány területet említsünk. Az értékrend nemcsak napjainkban változik, hanem változott a történelem során szinte folyamatosan. Hirschman "Az érdekek és szenvedélyek" című méltatlanul elhallgatott, magyarul 1998-ban megjelent munkájában meggyőzően állítja, hogy a kapitalizmus szelleme szinte meglepetésszerűen keletkezett. Mint leírja: "A keresztény korszak kezdetén Szent Ágoston elítélte a pénzsóvárságot és a bírvágyat, mint a bűnbe esett ember három legnagyobb bűne közül az egyiket - a másik kettő a hatalomvágy (libido dominandi) és a kéjvágy - és ezzel meg is határozta e tekintetben a középkor gondolkodását. Összességében Ágoston tökéletesen egyenlő mértékben kárhoztatta e három emberi ösztönt vagy szenvedélyt. Ha valamelyiküknél tekintettel volt némi enyhítő körülményre, akkor az a libido dominandi, ha kiegészült az elismerés és dicsőség erős áhításával." [Hirschman, 1998: 16]. Hirschman szerint Szent Ágoston elismerte, hogy az egyik bűn kordában tarthatja a másikat. Ez a gondolat később újra megjelenik az olyan klasszikusok, mint Adam Smith vagy Keynes munkáiban. Keynes azt írja, "jobb, ha az ember a bankszámlája felett uralkodik, mintha az embertársai felett uralkodna." [Hirschman, 1998: 142]. Figyelemre méltó Amartya Sen megjegyzése is: "az önérdek egy nagyszerű menekülési út az ördögi szenvedélyek hatása alól." [Sen, 2013]. Hirschman, Montesquieu-re hivatkozva állítja, hogy a pénzsóvárság képes kordában tartani a hatalomvágyat és a kéjsóvárságot is, és ez hasznára van a világnak. "A kereskedelmi szellem magával hozza a mértékletesség, a gazdálkodás, az önmérséklés, a munka, az okosság, a nyugalom, a rend és a szabály szellemét, és így amíg ez a szellem uralkodik, az általa teremtett gazdagságnak semmi rossz hatása nincs". [Montesquieu, 1962: 175; Hirschman, 1998: 70] "Hogyan lett ebből, a legjobb esetben erkölcsileg megtűrt viselkedésből, a Franklin Benjamin értelmében vett hivatás?" teszi fel a kérdést Max Weber híres munkájában "A protestáns etika szelleme és a kapitalizmus" címen írt könyvében. Másként szólva: a kereskedelem, a hitelezés és általában a pénzszerzés hogyan vált a modern korszak valamelyik pontján tiszteletet érdemlő tevékenységgé, miután előzőleg évszázadokon át, mint önzést, haszonlesést és pénzsóvárságot megbélyegezték, vagy elítélték? Valószínűleg Montesquieu fenti mondata adja meg a választ Max Weber kérdésére: "amíg ez a szellem uralkodik, az általa teremtett gazdaságnak semmi rossz hatása nincs." [Weber, 1923: 47]. Ezt gondolták tehát eleink, és így emelkedett az önérdek követése erkölcsi magaslatra és így vált a kereskedés és a bankárság lassan hivatássá. Hume szerint is "az élvezetek szeretetét" a "vagyon mohó vágyával" kell kordában tartani! Az már ironikus, hogy Hirschman szerint a kapitalizmus éppen azért jött létre, amiért később a legtöbbet kritizálták, vagyis, hogy csökkentse a szenvedélyek virágzását egy "veszélytelennek" tekintett "szenvedély" a kereskedelem érdekében. Hirschman nem kisebb szerzőkre támaszkodva írja művét, mint Montesquieu, Sir James Steuart és Adam Smith [Hirschman, 1977]. 

A teljes cikk ITT olvasható