FELSŐBBFOKÚ TANULMÁNYOK INTÉZETE KŐSZEG
HUN / ENG  

Sümegi István

Életrajz

Sümegi István 1966-ban született Sárváron. Történelmet, irodalomtudományt, népművelést és filozófiát tanult. 2001-ben doktori fokozatot (PhD) szerzett a Debreceni Egyetemen, 2008-ban pedig ugyanitt habilitált. Témavezetője Vajda Mihály volt. 1992 óta tanít a Nyugat-magyarországi Egyetem szombathelyi kampuszán, illetve annak elődintézményeiben. 2001 és 2004 között Békésy György kutatói ösztöndíjas volt. Fontosabb publikációi: Ontológiai töredékek (2001), A boldogság íze - Ottlik Géza történetei (2006), Alanyi filozófia (2011), Talpalatnyi remény - Portrék Vajda Mihályról.


Kutatás


"Mit jelent kérdezni? Kísérlet Hankiss Elemér késői gondolkodásának megközelítésére."


A 2014. évi "TÁMOP - Nemzeti Kiválóság Program" támogatása lehetővé tette, hogy egy-két éve formálódó vázlataim és előtanulmányaim alapján megírjam A humaniora alkonya? című hosszú esszémet. Az írás egyik fő tézise az, hogy a bölcsész- és társadalomtudományok fokozódó társadalmi elutasításában szerepet játszanak olyan jelenségek is, melyek e gondolkodásformák önmeghatározásának egyenes folyományai. Részben, mert napjaink kizárólagos és uralkodó tudásformája a természettudomány, részben, mert a humán- és a természettudományok egyazon intézményrendszer (akadémiák, egyetemek) részei, a humaniora legtöbb képviselője az elmúlt százötven évben fokozatosan elfogadta a természettudományos módszerek és tudományos sztenderdek primátusát, sőt kizárólagosságát. Ennek azonban szükségszerű következménye, hogy a humaniora kutatási területei beszűkülnek, hiszen nem terjednek és nem terjedhetnek túl a módszereik megszabta kereteken, hogy a humaniora klasszikus és alapvető kérdései fokozatosan kiszorultak a vizsgálódásokból, s hogy a standardizált humántudományos kutatási programok mind kevesebb lehetőséget adnak a kreatív és szubsztantív gondolkodásra. Az következő hónapokban egy olyan esettanulmányt kívánok írni, mely illusztrálja és konfirmálja a fenti téziseket. Egy éve elhunyt kollégánk, Hankiss Elemér azon társadalomtudósok közé tartozott, akik megkíséreltek kiszabadulni a tudományos sztenderdek Prokrusztrész-ágyából és megkíséreltek - heideggeri értelemben - gondolkodni. Készülő esszémben szeretném bemutatni az általa folytatott ezen küzdelmet.



iASK-kérdés

Melyek az európai kultúra fundamentumát adó legfontosabb hallgatólagos evidenciák és hogyan határozzák ezek meg a gondolkodásunkat?